A távollét
A távollét
A távolléted alatt, én beleremegek abba a gondolatba,
Hogy mi lesz akkor, ha soha többé nem látlak.
Kétségek gyötörnek, hisz nem tudok utánad rohanni,
Mert nem tudom a hozád vezető utat megtalálni.
Helyette megtanúltam bízni, a ki nem mondott szóból,
S csak a pillanatokból élni, létezni, érteni.De egy valami
Fáj nekem, hogy sajnos most nem vagy velem. Hiányzól!
Nagyon fáj utánad a szívem. Jó lenne tudni, Te gondolsz e még rám?
Vajon ott, ahol olyan sokat jártunk, keresel-e engem?
Vagy már elfelejtetted az én gyenge szívem?
Az örök szerelembe ringatom magam, de félek, hogy ez
Csak egy csoda szép álom marad, nekem.

|