Új bejegyzés Frissítés

2008.05.01. 15:27

Igaz történet: Anya csak egy van, de néha az is sok Néhány évvel ezelőtt fülig szerelmes voltam a barátomba. Már az összeköltözést tervezgettük, amikor belekeveredett valamilyen csúnya rendőrségi ügybe, ezért külföldre szökött. Telefonon tartottuk a kapcsolatot, de fél év elteltével azt mondta, hogy ne várjak rá, mert lehet, hogy soha többé nem tud visszajönni Magyarországra. Tudtam, hogy ez az ésszerű megoldás és ezzel a lépésével engem akar megóvni a kellemetlenségektől, mégis nagyon kiborultam az elvesztése miatt. Sokáig egyedül voltam és a sebeimet nyalogattam. Tulajdonképpen nem is hiányzott senki. Aztán jött egy srác. Roland az évfolyamtársam volt a főiskolán, ahova munka mellett, levelezőn jártam. Sok idejébe és még több energiájába került, mire sikerült meghódítania, de megérte. Legalábbis akkor mindketten azt hittük. Szerettük egymást és boldogok voltunk, de özvegy édesanyjának más volt a véleménye. Eleinte csak a háttérből, később már nyíltan próbálta ellenem hangolni a nálam másfél évvel fiatalabb, akkor huszonhárom éves fiát. Ennek ellenére mégis ragaszkodtam hozzá. Ahogy még most is? Pedig az anyukája igencsak ármánykodott ellenünk. Amikor nyár elején befejeztük a félévünket a főiskolán, kijelentette, hogy a fiának jár egy kis pihenés. Be is fizette egy tengerparti útra ? de később kiderült, nem én leszek az útitársa. Helyettem ő kísérte el. Már ez is rosszulesett, és éreztem, hogy az ellenem való uszítás része, de megpróbáltam uralkodni magamon és nem duzzogtam jobban, mint bárki más tette volna a helyemben. Hiába csitítottam magam, nem úsztuk meg vita nélkül: mielőtt elindultak, jól összevesztünk Rolanddal. Az volt a legrosszabb, hogy nem értette, mi bajom. Neki természetes volt, hogy kettesben utazik az édesanyjával. Aztán szörnyű dolog történt. Kiderült, hogy terhes vagyok, de a harmadik hónap elején elvetéltem. (Gondolom, ekkor szívből fellélegzett Roland édesanyja.) Kórházba kerültem, mert valami komplikáció adódott. Az első napokban órákig ült az ágyam mellett Roland, de utána eltűnt néhány napra ? megint elvitte magával az édesanyja, mert úgy látta, nagyon megviselték a történtek. Az, hogy engem mennyire megviselt, egyáltalán nem érdekelte. Ekkor már biztosan éreztem, hogy valami nagyon elromlott közöttünk, mégsem tudtam kevésbé szeretni, és türelmesen vártam, hogy rájöjjön, mellettem a helye. Amikor hazajött, mintegy mellékesen megemlítette, hogy az édesanyja bemutatta egy húszéves lánynak. Állítólag a szülők már régóta ismerik egymást és most ideje volt, hogy a gyerekek is megismerkedjenek? Már ez sem tetszett, de az végképp kiakasztott, hogy egyre sűrűbben összejárogattak, közös programokat szerveztek ? nélkülem. Roland állította, hogy nincs köztük semmi, nem érdekli őt az a lány. Eleinte ezt el is hittem, de egyszer, amikor nálam felejtette a mobilját, megtaláltam a lány SMS-üzenetét. Elérte az anyja, amit akart, mert bármennyire is fájt, szakítottam vele. Mindez fél éve történt. Nem szakadt meg a kapcsolatunk, elég gyakran találkozunk és ismerem Roland érzéseit. Azt mondja, sokat gondol rám és nem sikerült túltennie magát a szakításunkon. Azzal a lánnyal nem boldog, mert nem azt kapta, amire számított. Sajnálom, mert tudom, hogy mind a két nő (az anyja és a kis barátnője) az orránál fogva vezeti, és addig biztos nem lesz ?normális? élete, amíg az anyja közelében van. Kérlel, hogy kezdjük újra, de addig nem lehet köztünk semmi, amíg nem akar (vagy nem mer) felvállalni az édesanyja előtt. Át kell gondolnia az életét, a sorsát. Ha fontos volt neki az a két és fél év, amíg boldog volt velem, és fontos a jövője, akkor lépnie kell. És kicsit elszakadnia az édesanyjától. Remélem, ki tudom várni, mire megteszi az első lépéseket.

2008.05.01. 15:25

Feltárta az Angol beteg igazi történetét - Kubassek János 2006. október 06.   Rejtő Jenő hőseinek a legváratlanabb fordulatokban gazdag történetei sokunk kedves olvasmánya. Hadd idézzem fel egyik legnépszerűbb alakjának néhány kalandját, hátha olvasóim azonosítani tudnák. Nos, hősünk előbb Puerto Ricoban portyázott, majd átkelt az Antillák gyöngyszemén, később halaszthatatlan dolga akadt az ezerarcú Bangkokban, elidőzött az ópiumbódulat földjén, barangolt egy keveset Kasmírban, majd a norvég fjordokban várta a kedvező szelet. Amikor kiderült, hogy a Kon-Tiki útjára már minden jegy elkelt, hátizsákkal a vállán átgyalogolt a Hawaii szigeteken, megcsóválta a fejét Pearl Harborban, majd motorkerékpáron átszáguldott öt világrészen, hogy néhány órára megpihenjen a Himalája árnyékában. Később Srí Lankán a leprásokkal barátkozott, expedíciót vezetett Zanzibártól a Stefánia tóig, de mert a Nyugati világot is útba akarta ejteni, beásta magát a British Museum levéltárába. Hamarosan ráébredt, hogy feles szabadidejét is valamivel agyon kell ütnie, ezért Dél-Kínában és Vietnamban folytatott karsztkutatást, gyorsan megírt néhány tucat alaposan dokumentált könyvet, több száz tudományos értekezést, újságcikket, útirajzot és lektori véleményezést, továbbá földrajzleckét tartott gyerekeknek, és beült néhány általános iskolai verseny zsűrijébe.     A Rejtő Jenő tollára kívánkozó történetek és elképesztő kalandok hőse ez esetben valós személy: a nemzetközileg ismert és elismert földrajztudós, dr. Kubassek János. Itt csupán időrendből kiforgatott szemelvényeket ollózhattam össze rendhagyó pályafutásából. Érden él, és mert igen ragaszkodik városához, összeállította annak útikalauzát, külön kötetben leírta Érd természeti értékeit, és megint másikban ismertette az érdi Magyar Földrajzi Múzeumot, amelyet immár közel harmadfél évtizede vezet. Jelenleg – Fulbright ösztöndíjjal – dr. Xántus János életművét tanulmányozza Washingtonban, a Kongresszusi Könyvtárban.     A Szahara bűvöletében című talán legizgalmasabb könyvében Kubassek János nyomon követi a kilenc Oscar-díjjal kitüntetett film, Az angol beteg főhőse, a sivatagkutató Almásy László gróf életútját. Kubassek úgy véli, földrajzi felfedezőről csupán az írhat hitelesen, aki végigjárja annak teljes útvonalát. A földrajzi koordináták pontos ismerete híján ugyanis időben sem képes hitelesen elhelyezni a felfedezőt, nem élheti bele magát annak gondolkodásmódjába.     Almásy László Ede (1895-1951) a XX. század legsikeresebb magyar földrajzi felfedezője volt, aki az 1930-as években a sivatag talán legjobb ismerője és legfelkészültebb szakembere volt. Felfedezésihez nemcsak terepjárót, hanem repülőgépet is igénybe vett; így talált rá 1932-ben a sokak által régóta keresett Zarzura-oázisra. A következő évben neolitikus sziklafestményeket fedezett fel a Gilf Kebír homokkőplató Vádi Szúra nevű völgyében, az Uweinát-hegységben pedig őskori sziklafestményekre lelt. A film megjelenése előtt Almásy neve mégis úgyszólván ismeretlen volt. Életrajzi adatait Kubassek addigra már két évtizede kutatta; felkereste Almásy sokrétű pályafutásának európai, ázsiai és afrikai helyszíneit, 1993-ban pedig – mintegy hat évtizeddel Almásy után – sikeres expedíciót szervezett Gilf Kebír térségében és az Almásy által felfedezet rejtélyes oázisban, Zarzurában. E terepkutatások voltak számára a legizgalmasabbak. Kubassek János a Szaharában értette meg, mit jelent expedíción részt venni, és az mennyire kockázatos. A Líbiai-sivatag ugyanis minden évben áldozatokat követel, és akadnak olyanok, akik nyomtalanul tűnnek el a kietlen sziklavilágban vagy a futóhomokbuckák birodalmában.     A szerző kivárt az Almásy monográfia közlésével mindaddig, ameddig a bölcsőtől bölcsőtől a koporsóig nyomon nem követte a Szahara-kutató életútját. A nagysikerű film rendkívüli módon felkeltette az érdeklődést a burgenlandi Borostyánkőn született nemesi származású magyar tudós alakja iránt, de egyben sok téves adatot is elültetett a köztudatban. A film cselekményének vázát képező megható szerelmi történetből például szó sem igaz; miután Almásy sikertelenül kérte meg a dúsgazdag norvég Gudrun kezét, életreszólóan kiábrándult a nőkből, így később még véletlenül sem szerette el munkatársa feleségét. Másfelől, a filmben hatásosan megjelenített sivatagi gyaloglás az úszó emberek barlangjától a legközelebbi vasútig pusztán a rendezői képzelet szüleménye. Ugyanis Vádi Szúrától a legközelebbi vasútvonal a Nílus völgyében található, Asszuánnál, mintegy 800 kilométeres távolságra, amit magányosan a víztelen sivatagban lehetetlen legyalogolni. Az angol beteg, azaz a pilóta filmben ábrázolt repülőbalesete Almásy László Rommel seregénél Libiában című könyvének leírásából ihletődött. Annyi igaz belőle, hogy 1931 augusztusában Almásy is átélt egy repülőbalesetet; Zichy Nándor barátjával, útban Egyiptom felé repülőgépével viharba került, és a szíriai Aleppo közelében lezuhant. A két utas a csodával határos módon menekült meg. Ezt könyvében Kubassek részben Almásy, részben Zichy Nándor gróf, hajdani oszággyűlési kéviselő közlései alapján idézte fel.     „A filmbéli Almásynál izgalmasabb és érdekesebb az az Almásy, aki leveleiben, cikkeiben, könyveiben és a kortársak emlékezetében él” – vallja a szerző. E megállapítás minden bizonnyal helytálló, mert ugyan ki mérhetné fel jobban a földrajzi felfedező szellemi hagyatékát Kubassek Jánosnál, aki maga is rendkívül mozgalmas, eseménydús, kiemelkedő eredményekben gazdag pályát mondhat a magáénak.

2008.05.01. 15:23

Igazi és virtuális barátok ''Kedves Andrea! Először is szeretnélek megkérni, hogy ha esetleg újságba kerülne a történetem se nevet, se címet ne írj rólam - nem szeretnék utólag sem megbántani senkit... Köszönöm! Annyian ragadtak már billentyűzetet a témában, de talán meg én is tudok valami újat mondani.   Szóval Internet Love Story... én is ismerem - mindkét végletet! Kezdeném ott, hogy - mint gondolom sokaknak - nekem is teljesen megváltoztatta az életemet az Internet, sőt engem is! Amíg nem próbáltam, nem tudtam, mi is lehet benne olyan jó, hogy a barátom naponta órákat tölt a zöld képernyő előtt (mögött), aztán egyszer mégiscsak login-oltam. Akkoriban meg újdonságnak számított, hogy egy nőnemű egyed is betéved iRC-re, így elég meleg fogadtatásban volt részem, s rövid idő elteltével - mondhatni - a ''csatorna kedvence'' lettem, vártak rám nagyon hetente egyszer amikor lehetőségem volt használni a rendszert, örültek nekem, mindenben segítettek. Nagyon jó volt, számomra fantasztikus váltás! Én egy viszonylag visszahúzódó emberke voltam mindig, ha hozzám nem szólt valaki akkor én nem szóltam volna hozzá - s ez az, ami teljesen megváltozott! Az Interneten nincs arcod, s másnak sincs, szabadon hozzászólhatsz bármihez, bárkihez, vitatkozhatsz, ábrándozhatsz, eldobhatod az előítéleteidet, kötetlenül beszélgethetsz bármiről - tehát teljesen szabad minden! Bevallom az elején kicsit túlzásba is vittem a dolgot, egy kicsit virtualizálódtam, hirtelen fontosabbak lettek a virtuális kapcsolataim, barátaim, mint a közvetlen környezetem - dehát ha érdekesebb, izgalmasabb? S itt kezdődtek a problémák. A kezdeti accountomat az akkori barátomtól kaptam, s már akkor kezdett féltékenykedni, mikor én rövid időn belül népszerűbb lettem mint Ő, aki már évek óta műveli a dolgot. Aztán persze jött más is... mármint másvalaki, aki már először is ott volt a csatornán, segített, sokat beszélgettünk, s éreztem egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Éreztem, hogy ez a virtuális valaki - akit sosem láttam, sosem beszéltem vele élőben - kezd fontosabbá válni, mint a barátom... bár most már tudom, hogy igazából 'csak' segített abban, hogy észrevegyem, felismerjem, hogy abból a kapcsolatból sosem lesz igazán szerelem, s fölösleges tovább áltatni egymást. Így aztán azzal a kapcsolatommal úgymond leszámoltam - akkor nem érdekelt, hogy ezt a másik fél nem tudja elfogadni, nem érti meg, s Ő ezt nem akarja, semmi más nem érdekelt, csak, hogy minél előbb vége legyen. Az (ex-)barátom tudott virtuális barátomról, s főleg ezért nem tudta elfogadni a szakítást - nem könnyű versenybe szállni egy nick-kel. A virtuális barátom ugyan egy szomszédos országban élt (amúgy magyar), de a kb. 350 km egyáltalán nem zavart. Fényképet cseréltünk, ábrándoztunk, hiányoztunk egymásnak... és megtörtént a virtuális szerelmet-vallás is! Fantasztikus volt! Ha más meséli, én sem hiszem el, hogy létezhet ilyen! Akkor semmi nem számított sem a távolság, sem a személyes kontaktus hiánya, sem az, hogy élőben hogy nézhet ki. Akkor azt hittem, hogy le tudom vetkőzni az előítéleteimet! Most már tudom, hogy nem! S a történet nem ilyen egyszerű. Jött Valaki más is, egy másik virtuális kapcsolat, ami egészen másképp kezdődött - első beszélgetésünk után utáltam, a második után érdekes volt, harmadikra beleszerettem :-). Papíros levelet váltottunk - ami sokkal személyesebb, mint a PC egyforma karaktereit bámulni. Fényképet cseréltünk, s mindketten el voltunk ragadtatva egymástól. Az Álompasi - Aki Nekem Kell! Verset írt nekem, tetszettek a gondolatai, tetszett a lelke, tetszett kívül - belül. Mi kell ennél több?!?  DE - ott volt az 1.sz. virtuális barát, akivel közeledett a személyes találkozó... Eljött aztán a találka ideje, egy nagyobb szabású Internetes összejövetel alkalmával. Nagyon vártam, és egyben tartottam is tőle. Még utolsó pillanatban is arra gondoltam, inkább nem megyek el - de aztán a kíváncsiságom győzött. Nem beszéltünk meg semmit, majd megismerjük egymást. Ez azért nem ment elsőre... s mikor én megláttam Őt, elgondolkoztam rajta, hogy inkább talán hazamegyek, vagy ilyesmi, de aztán úgy éreztem nem lenne fair. Összeismerkedtünk - immár élőben is ... és .. .. semmi sem tetszett rajta! Nem tetszett külsőleg sem, egy kicsit sem, nem tetszettek a gesztusai... semmi! No, így aztán leküzdeni az ember előítéleteit elég nehéz! Furcsa érzések kavarogtak bennem... virtuális mederben sokkal rózsaszínebb volt a dolog... de persze azért mégsem voltam / lehettem közömbös iránta, hisz szerettem... ... egészen addig. Aztán estére kicsit oldódott a hangulat, akkor azért már úgy néztünk ki, mint akik talán többek, mint barátok... de az este elmúlt és ellenkező irányba indultunk, majd maradt a virtualitás. Én pedig teljesen össze voltam kavarodva, nem tudtam mit érezzek, van-e értelme egyáltalán valamit érezni. Visszakoz, újra IRC, e-mail, és volt pár telefon is... Úgy egy héttel később meglátogatott ''kettes számú'' virtuális barátom és vele tökéletes volt minden, tetszett a maga reális valójában is, egy gond volt csak - elvileg egyikőnk sem volt szabad. (Mint később megbeszéltük történhetett volna Bármi, ha nem törődünk semmi mással!) Késpbb újra találkoztunk egy szülinapon, ahova nagyon nem akartam elmenni, mert senkit nem ismertem ott, de meggyőzött, és elvégre nem sűrűn jár ide, hát jó, elmentem. Az egész napot együtt töltöttük az esti buliig, s nagyon jól megvoltunk. Arra is gondoltunk, talán nem is megyünk a bulira, de mégis mentünk - s már tudom, hogy jól tettük! Ugyanis ott találkoztam mostani barátommal, pontosabban ott láttam először. Szinte egy szót sem beszéltünk, de megfogott helyes, kedves mosolya, kisfiús arca. Fényképek is készültek... s eljött a következő buli ideje, ahol újra láthattam. Örültem, amikor megjelent, megnézte a fényképeket, beszélgettünk pár szót, elköszöntünk, puszit váltottunk - s én teljesen el voltam varázsolva. Mint utóbb kiderült, mindketten éreztük, hogy Ott Akkor történt valami kettőnk között. Kb. egy hónap múlva megláttam egy listán a címét, de nem voltam benne biztos, hogy Ő az, de írtam, ő válaszolt, levelezgettünk, nagyon intenzíven, és kb. egy hét levelezés után úgy döntött, meglátogat - csak úgy, mert nincs más dolga. Sétáltunk, beszélgettünk, zenés-táncos szórakozóhely... sínen voltunk :-). S amiért mindezt elmeséltem - több mint 1 éve történt! Azóta is együtt vagyunk - pedig kezdetekor nem jósoltak nagy jövőt kettőnknek, mondván az Internetes kapcsolatoknak hamar vége szakad - nos, a mi esetünkben azóta is nagy a szerelem és azóta sem számit az xxx km-es távolság és semmi sem számít! A volt barátommal azóta nem találkoztam személyesen - néha látjuk egymást Hálón, sértődött, tudom, hogy nagyon megbántottam, és haragszik rám, nehezen tette túl magát a történteken; 1. sz. virtuális barátommal szintén nem találkoztam azóta,  2. sz. virtuális barátommal többször is találkoztunk, azóta is levelezünk, beszélünk és a legjobb lelki jó barátom lett - kapcsolatunk megfogalmazhatatlan, nagyon fontosak vagyunk egymásnak. És még egy érdekes dolog - egy ideje már egyáltalán nem olyan fontos az Internet, nem hiányzik, hogy egész nap az iRC-n lógjak - s ezzel a barátom is így van. Ettől függetlenül még mindig fantasztikus lehetőségnek tartom, mert egy jó kis vitatkozásra, vagy csak egyszerű vélemény nyilvánításra nincs jobb hely. Amiért tulajdonképpen klaviatúrát ragadtam, hogy a korábbi lévő cikkekben többnyire olyan sztorik szerepeltek, ahol a kapcsolat már 2(!) hónapja tart, nos íme itt egy másik példa, hogy több mint egy év után is működik még a dolog! Persze én is láttam, tapasztaltam ellenpéldákat is, ahol a virtuálisan tökéletesen működő kapcsolat éppen csak a varázsát, a titokzatos mivoltát veszítette el a személyes találkozással. Kedvenc idézetem: ''Nem az a kunszt, hogy megkapjuk, amit akarunk, hanem, hogy utána is akarjuk''. Sokan mondják, hogy az Internet és általában a számítógépek világa zárkózottá teszi az embert, egy idő után már csak bitekben gondolkodik, nem tud kilépni a maga kis virtuális világából - s nekem is volt olyan időszakom, amikor nem csináltam mást mint egész nap e-mail-eket irogattam, de rájöttem, hogy a személyes kapcsolatok mégiscsak többet érnek. Mindenesetre engem nemhogy zárkózottabbá, de sokkal inkább nyitottabbá tett az Internet, azóta sokkal könnyebben teremtek kapcsolatokat a valós világban is, sok barátom lett, nyitottabb lettem, és színesebb az életem.

2008.05.01. 15:21

Veszélyes játék az érzelmekkel Balázs, akivel néhány levélváltás után személyesen is találkoztam, igen furcsa, már-már hihetetlen történetet mesél el. Talán ha nem látnám tekintetében és mozdulataiban az őszinte átélést, nem érezném szavaiban a szerelmes ember csalódottságát, magam sem hinném el, hogy mindez így megtörtént. Bevallja, kicsit fél, hogy elítélem vagy kinevetem őt, mégis megosztja velem titkát. Nem magamutogatásból teszi, hanem azért, hogy abból okulva mások ne kerüljenek olyan lehetetlen érzelmi csapdába, mint ő, aki őrülten és reménytelenül beleszeretett - egy nem létező lányba. Balázs, Te sohasem találkoztál Helgával, nem érintetted, még a hangját sem hallottad. Mondd, tényleg szerelem volt ez? Biztos vagy benne? Hidd el, olyan mélyen felkavaró érzéseket éltem át, amit utoljára kamaszkoromban. Beköltözött az életembe. Megváltoztatott mindent. Felborította a megszokott kis világom, újra elkezdtem magammal törődni, megnőtt az életkedvem, rendszeresen eljártam konditerembe, discoba, 10 kilót leadtam! Faltam az üzeneteit, hajnalban keltem minden nap, hogy válaszolni tudjak. Több, mint 100 levelet kaptam tőle, és én ennek a dupláját írtam! Lélekben készültem a nagy találkozásra. Szenvedélyes volt a kapcsolatunk, törődtünk egymással minden téren, ne nevess ki, többször szeretkeztünk is email által. Hogyan kezdődött a kapcsolatotok és meddig tartott ez az egész? Hirdetést adtam fel az Interneten egy népszerű magyar társkeresőben, melyre többek között válaszolt Helga is, Németországból. Levelezésünk a szokásos ismerkedéssel kezdődött, majd egyre intenzívebbé, meghittebbé vált. Úgy éreztem része lettem az életének, hiszen minden rezdülését ismertem, nem volt olyan, amit ne beszéltünk volna meg egymással, a legapróbb részletekig. Igaz szerelem ébredt mindkettőnkben, legalábbis én bolond, ezt éreztem. Ma már tudom, hogy csak egy színjáték áldozata lettem. Mi volt az, ami először felkeltette benned a gyanút? - Volt egy rejtélyes zenés üzenet a telefonomon, ami elgondolkodtatott, majd a Helga önmagáról küldött képei ültették el bennem a kétkedést. Valahogy túl beállítottnak tűntek, a környezetből semmit nem árultak el. Gyönyörű volt rajta, de nem úgy állt a fényképezőgép elé, mint egy kedves lány, akiről amatőr kép készül. Más szándék érződött a fotókon. Az IK-ban olvasott Love Story is arra ösztökélt, hogy utána kell járnom, ki van a háttérben. És akkor elkezdtél nyomozni. Ezt hogyan csináltad? Különböző keresőkkel próbáltam a lányról addig tudott információk, majd a fényképe után kutatni. Először nem találtam semmit, de hatalmas megdöbbenésemre egy napon rábukkantam a weben egy oldalra, ahonnan Helga mosolygott vissza rám, csakhogy egész más néven. Őrülten vetettem magam a honlap tanulmányozásába. Az oldal intim fotókat tartalmazott egy Claudia nevű modellről, akire vonatkozóan semmi érdemleges információt nem árult el. A weblapon megadott címre írva megpróbáltam vele felvenni a kapcsolatot, sikertelenül. Ez már bizonyíték volt számodra arra, hogy levelezőpartnered hazudik neked. Mi történt ezután? Egy rejtelmes levélben tudattam vele, hogy megtaláltam Claudiát, ami alaposan felbolygatta a kapcsolatunkat. Hatalmas viharok után aztán mégis folytattuk, mert nem bírtam volna elviselni, hogy vége legyen. Imádtam Helgát, és azt az érzést ami miatta körüllengett. Gondolom, a gyanakvásod azért nem múlt el nyomtalanul. Nem kerestél bizonyosságot? De igen, méghozzá megszállottan. Új néven új postafiókot nyitottam, és úgy adtam fel hirdetést a társkeresőben. Ahogy számítottam, hamarosan horogra akadt a "kedvesem". Sőt, több levelet is kaptam, más-más lányok nevében, melyek stílusából, ismerős szövegrészekből az én Helgámra ismertem. Azaz.... Akkor már kezdett tudatosodni bennem a felismerés, hogy egy sokakat bolondító szélhámossal állok szemben, aki elhitette velem hazugságait, és érzelmileg bizony igencsak padlóra tett. De nem én voltam az egyedüli áldozat. Konkrétam 5 nevet tudok, ami alatt hirdetéseket jelentetett meg, kiterjedt levelezést folytatott, hazudott, szédített és hódított gátlástalanul. Hogyan jellemeznéd őt? Milyennek képzeled azt az embert, aki a rád nagy hatással levő leveleket megfogalmazta? Nagy valószínűség szerint az illető egy magyar férfi, aki nyilván rendkívül élénk fantáziával rendelkezik. Ezt bizonyítja a levelek stílusa, az, hogy egyszerre több személyt tudott hibátlanul megtestesíteni, és azok az abszurd történetek, melyeket időközben kitalált, hogy szinezze a viszonyunkat. Képes volt például arra, hogy elhitesse velem, egy ideig nem tud írni, mivel Hamburgba kell utaznia. Pár napra rá barátnője, Kriszti nevében vette fel velem a kapcsolatot, mondván ő jár Helga lakásába virágokat locsolni és a papagájt etetni, amíg ő távol volt. Kriszti úgymond kikezdett velem, én pedig kapható voltam a flörtre, majd miután visszatért Helga lelkiismeretfurdalást keltett bennem a hűtlenségem miatt. Hihetetlen képessége volt arra, hogy élethűvé varázsolja mindazt, amit kitalált. Mit gondolsz, mi motiválta őt? Ezen magam is gondolkodtam, de nem tudom a választ. Talán csak sport volt számára az egész, bár ezt a történtek után nagyon nagyon nehéz elhinnem. Tudod-e így utólag, milyen hibákat követtél el a kapcsolat során? Nem lett volna szabad a hotmail címről írt válaszokat ennyire komolyan vennem. Ma már tudom, hogy az ingyenes web alapú levelező szolgáltatások segítségével bárki létrehozhat magának akárhány email címet, kreálhat bármilyen idegen személyiséget, következmények nélkül. Emögé elrejtőzve már csak a fantáziája szab határt, hogy kinek mit hazudik, hány szerepet játszik el egyszerre. Azt hiszem, valamit még el kellene mondanod, hogy teljes legyen a sztori. Miért kellett neked is egy hotmail cím mögé bújni, hiszen van fizetős hozzáférésed is, leinformálható email címmel. Nem vethetek senkire követ, hiszen én sem voltam különb annál, aki így megszédített. Tudod, a fantáziámat már régóta mozgatta két lány erotikus kapcsolata, ezért a társkereső hirdetést egy Klára nevű leszbikus lány nevében adtam fel, majd így kerültem kapcsolatba Helgával. Az már tényleg bizarrá teszi a történetet, hogy az érzékivé vált kapcsolat során előbújt belőlem a férfi, és én tényleg halálosan és szenvedélyesen beleszerettem Helgába. Helgába, aki nem létezik, mert a róla küldött képek a titokzatos Claudiát ábrázolják, állítólagos leveleit pedig egy idegen szélhámos írogatta, talán puszta szórakozásból. Miért szeretted volna a nyilvánosság elé tárni a történetedet? Bolond voltam és vak, biztos sokan elítélnek, nem értik, hogyan jutottam el idáig. Viszont tanultam a történtekből, és azt hiszem, ezért talán mások számára sem érdektelen. Főleg azokat intem óvatosságra, akik hozzám hasonlóan naív lelkesedéssel vetik be magukat a Világháló társasági életébe, és úgy hiszik, az Internet által megszerzett anonimitás biztonságot jelent, ezért mindent szabad! Mások érzelmeivel játszani - nem, azt soha semmilyen körülmények között nem lenne szabad!

[4-1]