Új bejegyzés Frissítés

2008.05.01. 15:37

Petőfi Sándor: Alkony Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a világ körűlem, Távol szól csak egy kis estharang, Távol s szépen, mintha égbül jönne Vagy egy édes álomból e hang. Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez Ábrándos hang jólesik nekem. Tudj' isten, mit érzek, mit nem érzek, Tudja isten, hol jár az eszem.

2008.05.01. 15:36

Őrizd meg! Az álmaidra vigyázz! S őrizd meg friss tej ízét a gyermekkornak Mikor csaholó felhőket hajszoltál, S köszöntél minden bokornak Őrizd meg szemedben az ártatlan kéket, Az első lépések botladozását, S hagyd, hogy kísérjen, rózsaszín nevetésed. Őrizd meg az először feszülő szavakat a szádnak, Mellyel testvére lettél a világnak. Az első sírásoddal megkarcolt csendet, Mellyel az örök bűnöket magadra vetted. Őrizd meg szavak ifjúkori lendületét, A nemlét társtalanságát váltsd fel apró örömökre, S a szív mélyhangjait énekeld, Konok tüzeknél lázasabban. Őrizd meg a hajnali földek szagát, Az égi óceán roppant csillaghadát, Halk folyók zöld csobbanását, Őrizd meg szemednek, Hogy elmerülhess benne, Ha rád tör sok bántó földi nesz. Kígyóvonalú fák bámész lombját, Testükön a finom pókhálóredőt, Érezd a sóhajos bomló életvonzást, S őrizd meg a csillagszámláló időt. Mert kell néha pár bolyhos emlék, Szótöredék, villanó mondatfoszlány, Hogy megtaláld elhagyott gyerekarcod S magadból egy darabot újra visszahozzál.

2008.05.01. 15:35

Ki nem mondani a szavakat ki nem mondani könnyebb könnyebb nem írni le a sorokat félig olvasva becsukni a könyvet kihúzni azt, ami még megmaradt nem járni végig ezt a hosszú völgyet és félrehúzódni a gondolat elől mielőtt testet ölthet hunyt lélekkel várni az ég alatt mert ismertünk minden történetet bárcsak lehetne ezt itt nem ismerni hogy milyen úton és merre vezet nem tartani már számon azt, hogy mennyi indulat nélkül nézni, hogy pereg perc, nap és év, minden és semmi, semmi

2008.05.01. 15:35

Szabó Lőrinc: Élet Érdemes lesz? érdemes volt? Görbe, ami egyenes volt. Hol van erő és szerencse? Mi taszít ki? Ki vezet be? Tőle, hozzá, benne, érte, nála, néki, mégse, mért ne, ide, onnan, ott is, itt se majd ha, már most, úgy is, így se, mindig, egyszer, érthetetlen, jaj, tovább, nem, az se, nem, nem, néha mégis, soha többé, véle, oda, mindörökké: mennyi megnyílt s elveszett út, mennyi csapda, mennyi zegzug, halni lassan, ölni gyorsan, bent a szívben, kint a sorsban, s úgy hinni, hogy győztes - vesztes, eljutunk az egyeneshez:

[4-1]