| 
 TavasztündérTavasztündér
 Aranyhaja libben
 holdsugár tükrében,
 Tavasztündér táncol
 csillagfényes éjben
 
 Lágy, selymes hangja
 bűvöli a tájat,
 dallamára langyos szél
 ringatja a nádat.
 
 Táncol a holdnak,
 a szélnek, a fáknak,
 melengető szívétől
 a folyó megárad.
 
 Szikrázó lépte nyomán
 jég és hó megolvad,
 didergős, zimankós tél
 táncától elhamvad.
 
 "Tavasz van, tavasz van!"
 Suttogják fák, bokrok,
 meghajol egy fűzfa,
 s köszöni a táncot.
 
 
  |